Csehországban a fegyverviselési engedély megszerzését talán a vezetői engedély megszerzéséhez lehet leginkább hasonlítani. Az eljárás magában foglal egy elméleti és egy gyakorlati vizsgát, orvosi vizsgálatot, illetve a büntetlen előélet ellenőrzését. Csehországban is különböző engedély kategóriák vannak, amelyek meghatározzák, hogy ki milyen fegyvert viselhet. Csehországban vonatkoznak a leglazább szabályok arra is, hogy ki tarthatja magánál a fegyverét. Annak ellenére, hogy a legálisan tartott fegyverek száma folyamatosan nő az 1990-es évek óta, az erőszakos bűncselekmények száma csökkenést mutat ezzel párhuzamosan.
Franciaország
Franciaország is azok közé az országok közé tartozik, ahol ahol jelentős számú fegyver van a lakosság tulajdonában. Itt is hasonlóak a feltételek, mint az eddig felsorolt országokban. Franciaországban a fegyverek tárolására, valamint a fegyverek hordozására vonatkoznak szigorúbb szabályok.
Ugyanakkor a Franciaországban sem a legálisan tartott fegyverek okoznak problémát, hanem az erősen felfegyverzett városi bandák, terroristák és bűnözők. De
rendkívül ritka, hogy az engedéllyel rendelkező fegyvertulajdonosok bűncselekménybe keveredjenek,
bár a vadászbalesetek és öngyilkosságok előfordulnak.
Polgárháború helyett önvédelem
A felsorolt példákból látható tehát, hogy mik a legnagyobb különbségek az európai, valamint az amerikai felfogás között a fegyverviselési jogban.
Míg az amerikai alkotmány kifejezetten egy polgárháborús helyzetre vonatkoztatva fogalmazza meg annak lehetőségét, addig az európai szabályozás az önvédelmet, a vadászatot, valamint a sportcélú használatot fogadja el a fegyverviselés legitim okának. Ez alól részben kivétel Svájc, valamint Ausztria, ahol nem deklaráltan honvédelmi célokat is szolgál a fegyverviselés megengedőbb szabályozása.
Amíg az Egyesült Államokban sokan a fegyverviselés korlátozását valamilyen autokratikus lépésként élik meg, addig Európában ez egy elfogadott jogkorlátozás a közbiztonság megőrzésének érdekében.
Nyitókép: JIM WATSON / AFP